Naptár

augusztus 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Mi mondjuk meg!!!

Az Internet olyan tartalmat ad, amilyet mi akarunk, csak alakítanunk kell! Aki nem hiszi, próbálja ki, én megtettem és működik. Hogy hogyan? Na, gyere elmondom...

Friss topikok

Linkblog

Szaúd-Arábia kicsit másképp - II. rész

2009.03.28. 09:43 DrM

Mit is vigyen az ember három napra egy idegen kontinensre, ahol sajátos előírások vannak, állítólag szigorú fegyelem és erkölcs uralkodik, és iszonyatosan meleg van. Azt már a legelején elhatároztam, hogy világos öltönyben utazom, ami jó lesz a tárgyalásra is (persze fehér inggel, nyakkendővel). Feleségem javaslatára fürdőnadrágot is csomagoltam (hátha lesz a szállodában medence), illetve az állítólagos hűvösebb esték miatt egy pulóver is helyet kapott a csomagban a tisztálkodási szerek és fehérneműk mellett. Fontos volt hogy a laptopom és a mobiltelefonom töltéséről is gondoskodjak, azaz nemcsak a két töltőt kellett berakni, hanem azt az univerzális (egyébként kínai gyártmányú) csatlakozó szettet, amely elvben a világ összes országában alkalmazható. (Gondolom, nem árulok el titkot, ha leírom: semmi szükség nem volt rá, Szaúd-Arábiában a konnektorokban simán csatlakoztathatóak a magyar konnektorok, ugyanúgy 220 volt van bennük.) Külön kérdés volt a fényképezőgép elvitele, hiszen nagyon szeretek fényképezni, különösen új helyeken, tájakon, ráadásul az élménybeszámolót is megkönnyíti, ha illusztrálva vannak jól sikerült képekkel. Ugyanakkor állítólag a szaúdiak nem engednek fényképezni, szigorúan figyelik a külföldieket. Hogy ez így van-e, arról megint csak később…

Az utazásról tényleg csak röviden: Várt rám egy másfél órás út Zürichbe, ott átszállás, majd kb. 5 és fél órás út Rijadba, a szaúdi fővárosba. Kicsiny családom kísért ki a repülőtérre, érzékeny búcsú után már a tranzitváróban is voltam. Persze hol máshol találkozzon az emberfia ismerőssel, ha nem egy tranzitváróban: J. Szilvi, volt gimnáziumi osztálytársam szintén Zürichbe tartott, igaz ő Amszterdamba utazott onnan tovább. Jó volt találkozni és egy kicsit beszélgetni. A zürichi reptér XXI. századi, önműködő elektronikus földalatti visz át a másik terminálra, ahol át kell szállni. A földalatti kb. két perc alatt ér át a másik terminálra, közben a hangszóróból madárcsicsergés, jódli, kolompszó és tehénbőgés hallatszik. Tiszta svájci hangulat, már csak az hiányzott, hogy egy kis Milka csokit is kapjunk.
Az átszállásnál már teljesen nemzetközi volt a közönség: fehérek, feketék, tarkák (de egyikük sem fogta meg a tehén farkát…), egyszóval mindenféle náció. A rijadi gépen ablak mellett volt a helyem, sőt egyedül is ülhettem a dupla ülésen, szóval volt kényelem. Érdekes volt látni, ahogy felszállunk a havas hegycsúcsok felett, ahogy átrepülünk részben Ausztria felett, ahogy Ciprus felett keresztezzük a Földközi-tengert, és ahogy a sivatag fölé érünk. Az ülésbe épített monitoron beállítottam az utazási információkat, így mindig nyomon tudtam követni, hogy hol járunk, milyen magasam vagyunk, hány fok van odakint, mennyi utat kell megtennünk, mekkora a gép sebessége, stb. Végül is Zürichből a 4170 kilométert csaknem 5 óra 20 perc alatt tettük meg, nem tudom, más hogy van vele, én először élveztem, azután már kicsit untam a repülést. (Lehetett volna filmet nézni vagy elektronikus játékokat játszani, ez nem nagyon érdekelt, ezért jobbára olvastam és nézelődtem.)
A repülőgépen velem egy sorban ült egy arab család. Érdekes volt látni, hogy amikor eljött az ideje, diszkréten, szolidan nekiálltak imádkozni, persze nem térdre borulva, csak úgy egyszerűen az ülésben ülve, az előttük ülő háttámlája felé hajlongva. Nem volt nagy felhajtás, nem zavartak senkit.
A rijadi repülőtér nagyon szép és nagyon korszerű: a váróteremben gyönyörű szökőkút van, minden márvány és üveg. A határellenőrzés elég laza volt, megnézték a vízumot, kaptam egy szép, arab pecsétet az útlevelembe és túl is voltunk. Persze mindenkin fehér, földig érő ruha van és burnusz, a nők pedig többnyire fekete, földig érő ruhában, lefátyolozva. A hangsúly a többnyire szón van, hiszen láttam fiatal nőket fátyol nélkül is, sőt a híres Al-Jahzira televízióban is hölgy bemondók vannak európai ruhában.  Itt érdemes elmondani, hogy elutazásom előtt többen is figyelmeztettek arra, hogy az arab, lefátyolozott nőket nem szabad megbámulni, mert jön egyből a rendőr, megérinteni őket kifejezetten tilos stb. Hát ebből semmit nem tapasztaltam: a hölgyek teljes természetességgel viselik a csadort, amely mögül egyébként kifejezetten szép és értelmes, mélybarna szemek pillantanak ki és egyáltalán nem jelentett problémát, ha az ember megbámulta őket. Nyilván elfogadták. A szállodában egyszer együtt is utaztam a liftben néhány csadoros hölggyel így akaratlanul is hozzájuk kellett érnem. Nem ugrottak el, nem kiabáltak és nem jött a rendőr. Összességében úgy tűnt, hogy elfogadják ezt a szerepet, még ha az én európai szememnek igen furcsa is az, hogy a férfi és a gyerekek európai ízlés szerinti és kiváló minőségű ruhákat hordanak, a feleség pedig talpig feketében és az arcát is fátyol fedi.
A reptéren a szálloda sofőrje várt, aki beültetett egy hatalmas dzsipbe, ahova még mellém fért volna legalább négy-öt ember. Hatalmas, kétszer négysávos, kivilágított sugárúton vitt a városba. Menet közben feltűnt, hogy itt nem ismert a kis kocsi fogalma. Egész kint tartózkodásom alatt nem láttam csak egyetlen VW bogarat, az összes többi gépjármű az vagy furgon volt, amin valamit szállítottak, vagy hatalmas kocsi. Limuzinok, terepjárók, nagy szedánok. Biciklizni egyszer láttam egy fiúcskát, motorost nem láttam.  
A sofőr egyébként igen vadul hajtott, mármint az én mértékeim szerint. Mivel sávok gyakorlatilag nincsenek felfestve és az indexet nem nagyon használják, dudálással jelzik, ha valamit akarnak. Ebből adódóan mindig hallani dudaszót az utakon. A highway-on sok a rendőr és a kontrollhely. Mint megtudtam később, ezek azért vannak, hogy a sebességet limitálják, korábban nem volt ritka a 200-al száguldozó autós sem, ezt sikerült visszaszorítani az erős rendőri jelenléttel. Legalább 8-10 rendőrautót láttam igazoltatás közben a repülőtérről a városba tartva. Persze nyilván van is rá szükség, láttam olyan balesetet, ahol az egyik autó szó szerint fejre állt.
Másik megfigyelésem, hogy ép autó itt nem létezik. Akármilyen szépek is a nagy és legmodernebb terepjáróik, három nap alatt nem láttam olyan autót, amelyiken vagy egy horpadás, vagy egy karcolás ne lett volna, vagy ne hiányzott volna róla legalább egy díszléc. (Kocsi rengeteg van, gyakorlatilag mindenki azzal jár, nyilván a távolságok miatt.)
A szálloda a város egyik legfrekventáltabb részén, az Olaya negyedben volt. Érdekes látvány volt, hogy a szép felépítésű és modern szállodát mennyire védik (persze más épületeket is). Hatalmas betontömbök vannak a parkolók előtt és az épületek sarkainál. Minden nagyobb áruháznál, szállodánál sorompóval védett parkoló és biztonsági őr. Nem tudom miért, de a mi megérkezésünkkor a parkoló biztonsági őre megnézte a kocsi motorterét (?) és csak utána engedte be a kocsit a parkolóba. A parkolók kihajtójánál egyébként szöges rács van, ami csak a kihajtást teszi lehetővé, a behajtásnál kiszúrja az összes gumit. Nem sikerült rájönnöm, hogy mire a nagy óvatosság, de nem is nagyon aggasztott, hiszen nagyon kedvesen fogadtak. Tányérsapkás portás nyitotta a kocsi ajtaját, mellényes londiner szaladt a csomagomért (azért az egyetlen kis bőröndért, illetve a laptop táskámért).
A szálloda az én szememmel nézve nagyon szép és elegáns volt, arab szempontból a közepesnél kicsit jobban tekintethető. „Sajnos” a szobák mind foglaltak voltak, ezért egy lakosztályt (senator suite) kaptam vigasztalásképpen. Ez elég „szerény” volt: külön nappali, külön hálószoba, mindkettőben nagyképernyős LCD-TV, ropogós hófehér ágynemű a fürdőszobában köntös, papucs, fogkefe és borotva is bekészítve, háromféle tusfürdővel. A nappaliban hatalmas kanapé mellett kis dohányzóasztal, rajta az aznapi „Arab News” című angol nyelvű újság, illetve kis gyümölcsöstál banánnal, szöllővel, almával. A hatalmas franciaágy mellett imaszőnyeg és Korán bekészítve és a TV-tartó szekrénykén diszkrét matrica jelezte, hogy merre van Mekka. Egyszóval a fárasztó út után volt hol álomra hajtanom fáradt buksimat…

 

Folyt. köv.

1 komment

Szaud Arábia kicsit másképp

2009.03.27. 17:27 DrM

Rövid beszámolóm rövid Szaúd Arábiai utazásomról.

Rögtön az elején le kell szögezni, hogy ez csak egy vélemény. Sokan, sokféle benyomást szereztek és hagytak magukban leülepedni, megint csak sokan sokkal több időt tölthettek Szaúd-Arábiában, így sokkal mélyebb és megalapozottabb impressziók alapján tudták kialakítani véleményüket.
Egyszóval ez csak egy vélemény. Egy olyan vélemény, amely háromnapos szaúdi tartózkodás alatt, illetve az azt megelőző vízumszerzési időszak alatt alakult ki bennem. Üzleti okból, meghívásra volt szerencsém három napot Rijadban, a szaúdi fővárosban töltenem. Egy egészségügyi eszközöket gyártó cégnél volt egy napos elfoglaltságom, a többi időt részben utazással, részben felkészüléssel, részben a várossal való ismerkedéssel töltöttem.
Már a vízum megszerzése alapvetően meglepetést okozott. Mint másokban is, nyilván bennem is voltak előítéletek az arab világgal, az ottani szokásokkal, vallási kultúrából adódó – olykor érthetetlen – tradíciókkal kapcsolatosan. Az internetet az utazás előtt eléggé alaposan végigböngésztem, hát nem éppen a legjobbakat olvastam a helyi szokásokról. Hogy ezekből mit és mennyire tapasztaltam, arról később. A vízumhoz szükség volt meghívólevélre, illetve ki kellett küldeni Szaúd-Arábiába az útlevelem fénymásolatát, aminek alapján a helyi Külügyminisztériumtól kaptam egy regisztrációs számot. Ezzel az azonosítóval (amelyet a szaúdi partnerünk e-mailben bescannelve küldött el) el kellett menni a budapesti nagykövetségre. Itt egy – szemmel láthatólag frusztrált – magyar alkalmazott alaposan kifaggatott: mit akarok Rijadban, ki vagyok, milyen végzettségem van stb. Mint utóbb kiderült, minderre azért volt szükség, mert ennek alapján tudta megmondani, hogy mik a következő lépések a vízum megszerzéséhez. Először is kellett vinnem a következő alkalomra két színes igazolványképet (hangsúlyozta, hogy világos háttér előtt kell, hogy ábrázoljon), születési anyakönyvi kivonatom másolatát, diplomáim angol nyelvű változatát, munkáltatói igazolást, a munkahely bemutatását szolgáló angol nyelvű dokumentumot.
Szintén utóbb tudtam meg, hogy a diplomáknál hitelesített másolatra lett volna szükségem, ha nem kaptam volna már anno angol nyelven is meg. A munkáltatói igazolást és a munkahely igazolását így is kollégám volt olyan kedves megírni. Szó nélkül elfogadták, pedig nem mondhatnám, hogy egy formanyomtatvány volt egyen szöveggel.
Az igazolványképek elkészítése sem volt egyszerű, úgy látszik Budapesten megszűntek a fényképészek, vagy legalábbis Budán, mert alig sikerült megoldanom. Végül is a Batthyányi téri HÉV-megállóban lévő automatában sikerült, ahol csak az utazóközönség nézte végig, ahogyan szerencsétlenkedem az automatával, mivel nem volt rajta függöny. Nagy élmény lehetett nekik…
Persze a dokumentumok beszerzése és bemutatása még nem jelentette automatikusan a vízum elnyerését. A diplomák másolatához az eredetieket is be kellet vinni a követségre (Végül is senki nem kérte el. Azon kívül, hogy nehezítette a táskámat, nem sok értelme volt.), illetve a követségen adtak egy formanyomtatványt, amit ki kellett tölteni. A nyomtatványra be kellett írni, hogy mikor, mely légitársasággal érkezem és mikor, hogyan távozom, ami azt feltételezte, hogy már van foglalt repülőjegy. Nem tudom érthető-e?Még a vízum megszerzése előtt gondoskodni kellett a repülőjegyről.
Már csak hab a tortán, hogy az interneten felkínált lehetőségek közül egyik sem volt igazán megnyerő: vagy három átszállással sikerült volna kijutni, vagy a rossz csatlakozásból adódó hosszas várakozás miatt nyúlt volna csaknem 24 órásra az utazás. Végül is egy utazási iroda nagyon kedves, készséges és gyors munkatársnője intézett Zürichen keresztül repülőjegyet.
Téved, aki azt hiszi, hogy a repülőjegy lefoglalásával és a fent említett formanyomtatvány kitöltésével egyenes volt az út a vízumig. A különböző leadandó dokumentumok és másolatok, valamint a kitöltött nyomtatvány mellett volt még egy lépés, ami miatt külön kellett visszamenni a követségre. Egy, a követség által megadott arab weboldalon kellett beregisztrálni, a papíron leadott és a nyomtatványon kitöltött adatokat bevinni, majd 10 és fél dollár online befizetése után kaptam még egy azonosító számot, amelyet kinyomtatva kellett bevinni a követségre. Leírva elég egyszerűnek tűnik, de itt megint komoly gondot okozott a modern technika. A Microsoft operációs rendszer ugyanis rendszer idegennek ismerte fel az arab weboldal képfeltöltő programját (ja, mert el is felejtettem említeni, hogy az igazolványképet is fel kellett tölteni a meghatározott méretben), egyszóval nem engedte feltölteni a képet. Hála munkatársam gyors és ügyes segítségének, végül is sikerült feltölteni a feltöltenivalókat kb. egy órás próbálgatás, ügyeskedés után és 10 és fél dollártól megszabadulva, ámde vidáman tudtam kinyomtatni immáron a második azonosítószámot (Az elsőt ugye a kinti Külügyminisztérium adta az útlevél-fénymásolat alapján.)
A dokumentumokat, fényképeket, webről nyomtatott azonosítót, másolatokat és a kitöltött papírokat le kellett adni a követségen, majd a – továbbra is erősen frusztráltnak tűnő – úr várakozásra intve elvitte azokat. Kb. egy órát vártam tétlenül a követség előterében, de végül is kiderült, hogy a papírok rendben vannak, nagyon valószínű (!) hogy megkapom a vízumot. Már csak egyetlen lépés van hátra: egy megadott bankszámlaszámra, egy meghatározott bankban, készpénzben (!) kellett befizetni 60 dollárt, az erről szóló pénztári bizonylattal visszamenni a követségre.
Tehát újra jött egy kis akció: bankszámlaszámmal el a bankba, (külön kis fecnire felírva hozzá a saját útlevélszámom, hiszen az útlevelet a követségen tartották addig), a bankba először felvenni kártyával a készpénzt az automatából, majd ugyanazon bankfiók másik ablakánál befizetni, a bizonylattal rohanás vissza a követségre. Itt apróbb meglepetésként kiderült, hogy a vízum csak másnapra lesz meg, de a frusztrált muki megnyugtatott, hogy „tízből nyolc embernek még így sem adják meg”.
Másnap azután minden megváltozott. Délután mentem a követségre (egyébként csak 10-12 óra között van ügyfélfogadás, igaz nincsen is sok ügyfél, egyetlen alaklommal kellett amiatt várnom, hogy volt előttem két másik utazni vágyó), ahol nem a frusztrált emberünk fogadott (bízzunk abban, hogy a frusztrációját kipihenni volt távol), hanem egy színes bőrű úr kérdezte meg, mi járatban vagyok. Fél óra várakozás után udvariasan és tökéletes magyarsággal közölte, hogy rendben van a vízum, csak még egy aláírás hiányzik róla, ezért türelmemet kérte. Egészen meglepett ez a hozzáállás az előzmények alapján, sőt még rá is tett egy lapáttal, mert amikor személyes adta át az útlevelet, nemcsak jó utat kívánt, hanem gyors „elégedettségi felmérést” is végzett: megkérdezte – változatlanul tökéletes nyelvtannal és tökéletes kiejtéssel – hogy nehéz volt-e megszerezni a vízumot, van-e valami javaslatom, amivel javítani lehetne stb.
Egészen jól esett, végre ügyfélnek éreztem magam.
Nos a vízum megszerzésének ez a rövid története. A repülőjegy már megvolt, a kinti partner visszajelezte a szállás és a reptéri transzport elintézését, egyszóval minden készen állt az útra. Persze még ott volt a készülődés, csomagolás is, meg olyan aprócska dolgok, mint utasbiztosítás, de utóbbiban segítettek kollégáim.
Hamarosan folytatom...

4 komment

Címkék: vélemény vízum utazás beszámoló emlék arab repülő szaúd arábia rijad

Újabb csúcsok és egy újabb szösszenet!

2008.08.01. 16:11 DrM

Köszönhetően Neked is, kedves barátom, aki ezeket a sorokat olvasod, a weboldalunk látogatottsága és ismertsége egyre nő. Egyre többen jöttök/jövünk rá, hogy nem feltétlenül aza JÓ weboldal, amelyet a keresőmotor előre tesz, mert jól programozták stb, hanem az, amelyről BESZÉLNEK, amelyet AJÁNLJÁK, amely ÉL.

No ennek örömére gyorsan készítettem is egy kis filmecskét, íme:

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: zene közösség tánc vicces csúcs internetalon

Megint valami új - csak itt és csak nektek!!

2008.06.16. 20:48 DrM

Azért szeretem Zebit, mert nem kell vele sokat egyeztetni, meg szöszmötölni, megérti, hogy mit akarok, ő pedig elmagyarázza röviden, hogy ő mit akar és kész. Ezt a rövid vallomást azért tettem, mert bizonyára láttátok, hogy megint valami újdonsággal kápráztattunk el Titeket itt az Internetalonon.

Most már van arra lehetőség, hogy azokat a linkeket, amelyek nagyon tetszettek, amelyeket többször megnéznél és akár ajánlanál is, nos ezeket nemcsak egyszerűen a kedvenceid közé tudod tenni, hanem ott mappákba is tudod rendezni.

Tök jó és tök egyedi.

Így a legjobb ajánlások tényleg nem vesznek és és csak rajtunk/rajtad/rajtatok múlik, hogy kinek-kinek az egyedileg kialakított kedvencek mappái mik lesznek és azok milyen tartalmakkal telnek meg.

Na? Milyenek vagyunk? Törünk fel rendesen, mi?

 

Szólj hozzá!

Címkék: link újdonság ajánlás kedvencek mappa internetalon ujdonság

Itt vannak a legjobb "linkek"

2008.04.05. 22:18 DrM

Íme a mi kis "ajánlatunk":

 

 

Szólj hozzá!

Eljött a Te időd!

2008.03.31. 13:40 DrM

Nem érdemes várni tovább. Az interneten egyre több a gagyi tartalom és/vagy megjelenés, rengeteg az igénytelen kínálat.

Ez ellen lépni kell:

 

1 komment

Nem állunk meg!

2008.03.29. 18:01 DrM

Itt az adóbevallások időszaka, ideje elgondolkozni az 1 % sorsáról:-))))

 

 

1 komment

Címkék: politika weboldal reklám web vicc harc egészség éhezés adó egy klikk százalék támogatásm

Bábelháló

2008.03.17. 20:35 zebi

Ezt a bekezdést akár ki is hagyhatnám, de a megkövezést elkerülendő kezdeném azzal, hogy szeretem én a magyar nyelvet, vigyázok rá, és amire van magyar szó, azt nem is szeretem idegennel helyettesíteni.

Mégis, a felhasználóval való kölcsönhatást* szolgáló vezérlőelemek feliratai nem tudnak bennem olyan velőig hatoló benyomást kelteni, mint angolszász rokonaik, sőt, néha igazán viszolyogtatólag hatnak rám.

Pedig biztos, hogy nem angolul láttam először olyan weboldalt életemben, amin "regisztrálni", "bejelentkezni", "hozzászólni" és "többet olvasni" lehetett. Mindenki tudja, mit jelentenek ezek, aki már életében kétszer internetezett, értjük, de mű. Az a szöveg a dobozban van, és addig jó, amíg nem jön ki onnan, az az internet része, ahhoz pedig csak a fura szemüveges emberek értenek zsíros hajjal. Míg egy kis angoltudással a farzsebünkben a "sign in"-ről vagy a "new memberről", azonnal, a szöveg tudatos lefordítása nélkül eljut az agyunkig, hogy ott nekünk jó, lépjünk beljebb, ott lesz a plusz szolgáltatás. Annyira természetesek és az életnek nem csak a hivatalos, de a mindennapi részében is használatosak ezek a szavak az angol nyelvben, hogy sokkal több a bizalmunk hozzájuk, mint a hivataloskodó, baljós kifejezésekhez, amelyeket idehaza honosítottunk meg.

De például úgy látszik, ez német területeken nem okoz ekkora dilemmát. Ők egyébként is szeretnek angol szavakat átvenni, nyelvileg rokonok is, akkor miért ne lehetne náluk is "login"?

Persze az is lehet, hogy csak én fújom fel ennyire, vagy még rosszabb, valamiféle sznobizmustól fűtve szép anyanyelvünket nem tartom elég elegánsnak a webhez, kutya tudja.

 * Sokáig gondolkodtam, mit írjak interakció és kommunikáció helyett :)

Szólj hozzá!

Címkék: web internet nyelvhasználat

Az első benzinkút

2008.03.12. 08:55 zebi

Nekiindultunk az esős, fagyos autópályán, a hideg motort leszabájzásig pörgetve rohantunk bele a száguldó forgalomba. Vagy az első kilóméteren szétesik, vagy kibírja, de ha nem megyünk, sose érünk oda.

Az internetalon eddigi szűk két hónapos pályafutását elemezve úgy gondoljuk, az általunk megfogalmazott célok túlnyomó része eljutott a felhasználókhoz. Aki eddig megtalált minket, kedvező fogadtatásban részesítette az oldalt. Az első fecskék (a saját céges weblapját kilinkelő online szaki, a bejegyzéseit nyomó blogger és a poént vagy szépet mással is megosztani akaró egységnyi júzer) pontosan azokat a viselkedésmintákat kezdték gyakorolni, amiket nem is gondoltunk volna, hogy ennyivel a kritikus tömeg kialakulása előtt tapasztalhatunk.

Most jutottunk el oda, hogy megállunk az első benzinkútnál. Nem pihenni, hanem feltölteni a rendszert, kicsit hátrébb lépni, és megnézni messzebről is. Mindenképpen az új tapasztalatokat felhasználva és beépítve indulunk tovább, és ezzel nem is várunk sokat, ne hűljön ki a motor.

1 komment

Címkék: internetalon.hu devblog

Internetalon.hu - Észrevételek, javaslatok, kritikák, megmondások

2008.01.27. 16:16 zebi

Elindítottuk Nektek az Internetalon.hu közösségi linkgyűjteményt. Ezt a témát csak azért nyitottam, hogy telekommentelhessétek észrevételekkel, javasla... szóval azokkal, amik a címben vannak.

4 komment

Címkék: internetalon.hu devblog

Milyen web-felhasználó vagy?

2007.12.18. 20:08 DrM

Esetleg már benned is felmerült a kérdés, hogy milyen web felhasználó vagy? Elgondolkodtál már azon, hogy miképpen viselkedsz a világhálón, esetleg ugyanúgy, mint a normál életben, vagy kivetkőzve magadból egészen más viselkedésformát öltesz?

Nos, akár igen a válaszod, akár nem, talán hasznos lesz számodra ez a néhány iromány:

http://personal.lse.ac.uk/vancouve/thesis/navigation.pdf

http://webconomist.blogspot.com/2007/03/behaviour-web.html

http://www.researchchannel.org/prog/displayevent.aspx?rID=16074&fID=4111

http://findarticles.com/p/articles/mi_hb4849/is_200107/ai_n17881283

Egyszóval kedves webhasználó társaim, láthatjátok, hogy sokan, sokféleképpen figyelik, mérik, elemzik a magatartásunkat, vislekedésünket, szokásainkat a weben. És hogy miért?

Mert fontosak vagyunk nekik! Úgy szeretnék alakítani a szolgáltatásaikat, termékeiket, ahogy mi igényeljük, úgy akarják kialakítani a szolgáltatásukat, ahogy az a legjobban illeszkedik a használati szokásainkhoz. Tehát ők is azt várják, hogy MI MONDJUK MEG!

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden úgy és ott lesz, ahogy akarjuk, de a trend biztató...

Szólj hozzá!

Ők tudják, hogy mi a fene olyan fontos a webhasználókban

2007.12.17. 20:49 DrM

Amikor felhívtam a figyelmet ezzel a bloggal arra, hogy az Internet tartalmát, jövőbeni minőségi alakulását a tudatos felhasználók tudatos és logikus aktivitása határozhatja meg, természetesen nem valami fenenagy újdonságot fedeztem fel. Magyarországon is jelentek már meg erre utaló leírások, publikációk és tőlünk nyugatabbra is több szó esik erről a neten meg azon kívül is.

Itt nem azokra a mogulokra gondolok, akik jelenleg az 50 legfontosabb emberként vannak nyilvántartva a web-világban, hanem azokra, akik az általuk megalkotott világban próbálnak tudatosan és célirányosan felhasználók lenni.

Itt van pl. egy friss tanulmány, amely a tudatos webhasználati trendeket mutatja:

http://www.doubleclick.com/insight/pdfs/DoubleclickPerformics50_Q1_2007.pdf

Vagy itt van a genti egyetem egyik korábbi tanulmánya, amely az internet használat és a webes vásárlás közötti összefüggéseket vizsgálta és írta le:

http://www.feb.ugent.be/fac/research/WP/Papers/wp_03_205.pdf

Vagy éppen ez a másik blog. Érdekes aspektusból és példával mutatja be a webes magatartás pszichológiáját:

http://aurion-solutions.com/archives/2007/10/30/behaviour-physiology-fear/

Egyszóval sokan és sokféleképpen kutatják, vizsgálják, elemzik a tudatos webhasználatot, annak filozófiáját, pszichológiáját és általánosságban a létét. Nem véletlenül. Ők ugyanis a jövő webes felhasználóinak első "fecskéi", a XXI. századi user prototípusai.

 

Szólj hozzá!

Címkék: kereső közösség internet trend megoldás user tudatos

Néhány oldal, amit érdemes megnézni még ma

2007.12.17. 15:39 DrM

Szóval ezek azok a weboldalak, tartalmak, ahol szerintem érdemes körbenézni. A blogom korábbi bejegyzéseiben már kifejtettem, hogy mit és miért tartok fontosnak, ugyhogy most nem magyaráznék sokat, egyszerűen jöjjön csak egy kis ízelítő:

http://www.sherpastore.com/dont-make-me-think.html

http://www.iml.uts.edu.au/webdev/creative/index.html

http://www.futureofwebdesign.com

http://www.blinksale.com/home

 

A Future of Web Design esemény MP3-as anyagát ajánlom mindenkinek (aki ért angolul)!

 

 

8 komment

Címkék: jövő tartalom design élet web internet

Júzer leszel, vagy lúzer?

2007.12.16. 12:40 DrM

Hála Istennek egyre többen látogatják ezt a blogot, úgyhogy engedelmetekkel folytatnám okfejtésemet.

Szóval a weben kétféle látogató létezik szerintem:kóválygó és tudatos látogató. Előző kategóriába tartozók igazán nem ismerik a webet, vagy még csak kóstolgatják, vagy nem is igénylik (pl: életkoruk, lehetőségeik) miatt a jobb, alaposabb megismerést. Általában egy-két weboldalt látogatnak, leveleznek "szörfözgetnek" ritkán alkalmazzák tudatosan (pl.: keresésre) a világháló adta lehetőségeket.

A másik kategóriába azok tartoznak, akik tudják, hogy MIKOR, MIÉRT és MIRE használják, használhatják a webet, akik tartalom és tartalom között különbséget tudnak tenni, akiket nem vakít el egy-egy hangzatos cím, viszont értékelik a jó szolgáltatásokat izoláltan is egy egyész weblap keretein belül is! Ami érdekes, hogy a tudatos látogatók nem a legrégibb webhasználók. nincsen ebben semmi különös, nem az első Mercedes használó lett az, aki a leghatékonyabban vezette azt az autótípust, nem a penicillin felfedezője alkalmazta először és hatékonyan azt a gyógyításban.

És tudod mi az érdekes még? Először mindenki csak kóválygó a weben és csak később lesz belőle esetleg tudatos látogató.

De nem mindenkiből! Nem mindenki tud túllépni azon a szinten, hogy csak céltalanul lépegessen a weboldalak között, rendszertelenül és logikátlanul használjon webes szolgáltatásokat. Bizonyos szempontból ők az internet legjobb szereplői - a nyerészkedők, cápák, csalók szempontjából. Ők azok, akiket a legjobban "leveszik" a webes fizetős szolgáltatásokkal, akiknek a legtöbb adata vész el, akiknek a legtöbb vacak, silány szolgáltatást eladják, vagy nyújtják folyamatosan a weben keresztül. Ezeket nevezem én lúzereknek, hiszen igazából vesztesei a webnek, nem úsznak (maradva missparker példamondatánál), hanem sodródnak az árral, a hullámok ide-oda csapkodják őket.

Én láttam már mukit a tengerparton, akit az 5-6 méteres hullámok hülyére pofoztak és amikor kimászott a vízből, akkor megpróbálta előadni, hogy mennyire jó volt neki és mennyire az történt, amit ő akart. Hát, mondhatom szánalmas és nevetséges volt.

Na, de beszéljünk inkább a másik kategóriáról: a tudatos felhasználókról. Ők azok, akiknek nem mindegy, hogy mi a tartalom, nem rögtön az első találatra klikkelnek a keresők eredménylistájában. Kereséseknél célirányosan keresnek és viszonylag stabil a rendszeresen látogatott weboldalaik köre, viszonylag hamar és maradandóan alakítják ki a maguk webes mikrokörnyezetét. Ők az igazi júzerek, akik HASZNÁLJÁK a webet és nemcsak élnek vele. Akik tudják miképp "szelidítsenek meg" 5-6 méteres hullámokat és akiknek sikerül élvezni is az úszást a hullámverésben. Ők azok, akik nem "esznek meg" mindenféle reklámokat, de ismernek jó és figyelemfelkeltő reklámokat a weben, akik nem mindenféle weboldalakon szórják szét az információkat, adataikat, de ismerik és figyelemmel kísérik az információkat.

Egyszóval ők azok, akik a rendszert tényleg használják. És tudod, mi a poén? Hogy ők tudják meghatározni a kóválygók útválasztását is, ők azok, akik meg tudják mutatni a tudatos webhasználatot. Ők azok, akiket lehet, hogy a marketingesek gyűlölnek, hiszen nem mindent és mindenhonnan vásárol, nem mindenhova regisztrál.

Ha én marketinges lennék, biztos, hogy ezeket az igazi júzereket céloznám és figyelném, mert az ő véleményük, látogatási szokásuk az, ami a jövő tudatos webhasználóit jellemzi majd. Ők azok, akik képesek formálni jó értelemben a kóválygók véleményét, ők azok, akik a hullámokban vergődőkből igazán jó hullámlovasokat faragnak! Egyre többen vannak, egyre tudatosabbak.

Olyan ez, mint amikor az ember felfedezte a tüzet: először valószínűleg térdre borult előtte, félt tőle, majd elkezdte próbálgatni, ahogyan a kóválygók teszik a webbel. Próbálgatás közben többen megégették magukat, többen örökre búcsút vettek a tűztől és hátralevő életükben nyers mamuthúson éltek...

De azok, akik megszelídítették a tüzet, akik elkezdték tudatosan használni! Akik rájöttek arra, hogy a tűz van értük és ők határozhatják meg, hogy mikor és hogyan használják! Ugye értitek a különbséget?

Nos, kedves blogolvasók, ugyanezt látom a webbel is: legyünk hát inkább júzerek, mint azok, akik megégetik vele magukat...

 

2 komment

Címkék: keresés web internet minőség megoldás user felhasználó tudatos

Tőled megkérdezték már?

2007.12.15. 17:35 DrM

Sokan azt hiszik, hogy azzal, hogy az Interneten gyakorlatilag másodperc pontossággal minden mozzanat naplózható, mindent tudnak a felhasználókról. Aki még profibbnak képzeli magát, az még kérdésekkel is bombázza a felhasználót: életkor, lakcím irányítószáma stb.

A baj csak az, hogy még az egyszerűbb képességű felhasználó is átlátja: nem a véleménye a fontos, hanem az adatai. (Lehetőleg nagyvárosban élő, középosztálybeli 18-49 közötti fehér férfi legyen, mert az a legjobb fogyasztó...)

A vélemény az nem fontos, tetszik-e az adott tartalom vagy sem, sok szolgáltató úgy gondolja, hogy "ha nem tetszik, menjen máshova, elég nagy a világháló". Ezek az igazi kretének, akik a már odafáradó "vendéget" zavarják el, általában örökre. Aki igazán bölcs, megkérdezi a felhasználókat, platformot biztosít a visszajelzésre.

Miért jó ez? Mi ennek az értelme? Nos az, hogy minden ember szereti elmondani, megosztani másokkal a véleményét, még a leghallgatagabb, legszerényebb is. Mindenki szeret véleményt alkotni akár tudatosan, akár tudat alatt. Egy űátalg webfelhasználó naponta 10-15 weboldalt néz meg (nem mindig ugyanazokat), de csak 2-3 kedvence van. És ezek egytől.egyig olyanok, amelyik vagy eleve találkozik a véleményével, kielégíti igényeit, vagy meghallgatja, figyelembe veszi azt! Aki nem hallgatja meg az ügyfeleit, az halálra van ítélve, különösen a web-világ forgatagában.

Sok profi már rájött erre:

http://www.webware.com/html/ww/100.html

http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2006/06/18/AR2006061800618.html

www.sitescale.com/sitescale/en/Benefits.asp

Én sokszor tapasztalom kollégáimon, hogy félnek megkérdezni az ügyfelet, nehogy rosszat mondjon, "kiborítsa a bilit". Ilyenkor mindig visszakérdezek: Szerintetek mi a jobb: ha otthagyja a teli bilit örökre, vagy kiborítja, de később újratölti. Nem lehet olyan, hogy minden ügyfelednek minden terméked, szolgáltatásod egyformán tetszik, mindig lesznek - okkal vagy ok nélkül - elégedetlenek. És hidd el: ŐK A LEGJOBB FELHASZNÁLÓID!!!

Egyrészt mert őket érzelmileg is megérintette a mondanivalód, szolgáltatásod, másrészt hajlandóak arra, hogy ezt neked INGYEN elmondják. Hány meg hány cég fizet súlyos pénzeket azért, hogy kutassa a piacot, de nem fordít figyelmet azon ügyfeleire, akik elmondanák a véleményüket. És ami még érdekes: az elégedetlen ügyfél, ha elmondhatja a véleményét, megnyugszik, majd elgondolkodik: "Ezek egész rendesek. Meghallgattak, igazat adtak, tényleg érzem, hogy értem vannak. Biztos hatottam rájuk és kijavítják, változtatják, amit nehezményeztem, ide érdemes lesz máskor is visszajönni." És vissza fog térni, újra vásárolni fog és elégedett ügyfél lesz, aki mindenkinek el fogja mesélni, hogy milyen előnyösen megváltoztatok!

Egyszóval: Amelyik webszolgáltató igazán komolyan gondolja a létezését, az figyeli az ügyfeleinek a véleményét, lehetőséget biztosít arra, hogy azt elmondják, a negatív véleményből is tanul. És persze az öntudatos és komoly web-felhasználó elmondja és megosztja a véleményét, nem izoláltan "kóvályog" a cybertérben...

 

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény weboldal internet kérdés megoldás felhasználó

Mootools - Modern megoldások egyszerűen

2007.12.13. 22:50 zebi

Moo, mondja az angol tehén, és bár egy ilyen páros ujjú patásra ritkán mondjuk, hogy pihekönnyű és különösen okos, a Mootools nevű Javascript keretrendszert mégis e szavakkal kell illetnünk.

Nem sorolnám fel a csomag teljes eszköztárát, de külön kiemelném, hogy az AJAX tranzakciókat látványosan frappánsabban oldja meg, mint a Yahoo-féle YUI, természetesen böngészőfüggetlen módon. Valószínűsítem, hogy kevésbé robosztus, és kevesebb variálási lehetőséget kínál, mint utóbbi, de a fejlesztések 99%-ában szükséges képességeket beleépítették. Tisztességes eseménykezelés, formok natív feldolgozása, csoportosíthatóság. Mi kell még?

Ja igen: és amit megintcsak sokkal programozóbarátabb módon oldottak meg az egyébként egyáltalán nem lebecsülendő YUI-hoz képest, az a Drag&Drop. Kísérletező kedvűek nézzék meg a demókat, és próbálják ki.

2 komment

Címkék: ajax javascript mootools keretrendszer web technológia

Mi van most?

2007.12.13. 16:59 DrM

Szóval az a nagy helyzet, hogy jelenleg az Internet nálunk ugyanolyan paraszti alapon működik, ahogy az egész társadalom: a legkeresettebb oldalak a legprimitívebb tartalmakra mutatnak, dívik a közönségesség, igénytelenség nagyon sok helyen. Persze tisztelet a kivételnek, vannak akik szeretnének igényes, profi, kurrens tartalmat megjelentetni, mutatni egyszóval: szolgáltatni.

Csak hát ők vannak még kisebbségben és ők vannak nehezebb helyzetben. Hogy miért? Azért mert nehéz őket megtalálni a sok szenny között, másrészt ha meg is találod, nehéz magadnak is megfogalmaznod néha, hogy miért is jó? Miért tetszik? Jó a designja? Jó a tartalma? Tetszenek a funkciók?

Vagy az is előfordul, hogy egy-egy része klassz csak, de nem az egész: nekem pl: a YouTube tartalmában egy-egy film tetszik, de az egész nem. Ilyenkor mit tesz az egyszeri felhasználó? Ajánlja az ismerősének. (Óh Istenem, ez is megérne egykülön blogot, hogy a weben hány ún. ismerősünk van...) És mi van akkor, ha az ismerősnek történetesen az nem tetszik? Akkor most jó a honlap vagy nem jó, jó a tartalma vagy nem jó?

Ha ma találok egy hasznos információt az Origo-n, akkor ha Te holnap megnézed, Te is hasznosnak fogod találni?

Egyszóval nagy a káosz: mindenki azt hiszi, hogy átlátja, pedig nem. Ez persze nem a felhasználó hibája, rengeteg a tartalom, rengeteg ebben a silány minőség, többnyire amatőr az egész. A sok profi pedig a fejét fogja olykor...

Ezen lehet és kell is változtatni, mert így tényleg "nem válik el a sz@r a lapáttól", azaz a minősíthetetlenül rossz, a jó minőségűtől. Na de ne rohanjunk annyira...

4 komment

Címkék: marketing tartalom weboldal design internet kapcsolat minőség megoldás

Mi vagyunk az Internetért, vagy fordítva?

2007.12.13. 11:45 DrM

Az Internet már rég nem az, amiért létrejött. Nem szolgáltat, hanem kiszolgál, ez nagy különbség. Korlátlan adatokkal, korlátlanul időben és térben és ami a legfontosabb, ahogy mi akarjuk!

Az Internet van értünk és nem fordítva, bár sokan ezt nem így gondolják, gondolták. Ezek nagy része már "vérző orral távozott" a cybertérből, más része éppen húz el onnan, mert nem jöttek rá, hogy a funkciókat, a tartalmat, a design-t és összességében az egész webet a látogatók határozzák meg.

Mit gondolsz a google miért olyan, amilyen? Ültek egy bezárt szobában és kitalálták, hogy ilyen színben, meg ilyen funckiókkal, ezt éás ezt csinálta. Ugyan már! Elkezdtek szolgáltatni, majd engedték, hogy a felhasználók mondjáők meg, hogy jó-e így vagy sem, maradjon-e így vagy sem. Mindezt profi módon és lám a siker töretlen, hiszen igényeket elégítettek ki.

Mai világunkban, amikor megmondhatod, hogy a kocsid színe, lökhárítója, dísztárcsája milyen legyen, megadhatod, hogy milyen legyen a kárpit és beállíthatod a kormányt, pont az Internetet ne tudnád testreszabni? Hát persze, hogy tudod.

Sokan mondják, hogy az Internettel elégedetlenek, mert "lefagy" (?!), nem találják azt, amit keresnek, sok szennyel árasztja el a világot stb. Ez mind igaz, de miből gondolod, hogy ezt nem lehet befolyásolni. Az Internet azt adja, amit kérnek tőle, ha sexfilmeket, vagy warezt, akkor azt, ha minőségi információt, akkor azt, ha szép arculatot, akkor azt. És hogy ezt miképpen tudod jelezni? Nos arról majd legközelebb...

DrM

1 komment

Címkék: marketing közösség internet megoldás

süti beállítások módosítása